Vizet raktároznak, de nem szúrnak

Nagy Z. Róbert
Egy Szeged melletti kis településen, Domaszéken, eredeti élőhelyüktől több ezer kilométerre gyönyörű pozsgások élnek. Láthatóan nincs honvágyuk, hiszen nagyon jól érzik itt magukat. Ekkora tömegben ezeknek az élő ékszereknek még jobban kitűnnek látványos színeik, változatos formaviláguk …
Attachment Image

A víz az kincs

A szukkulensek, vagy pozsgások sajátos életformát képviselő növények csoportja, melyek vizet raktároznak. Ezek a növények vízben szegény élőhelyeken élnek, ott, ahol a víz igen fontos limitáló környezeti tényező. Vannak köztük szárszukkulensek, mint a kaktuszok, törzsszukkulensek (caudex növények), és levél szukkulensek – melyekről most szó lesz.

Nem ma kezdték…

Herédiné Masa Erika már negyven éve gyűjt poszogásokat, édesanyja és nagybátyja fertőzte meg ezzel a hobbival. Eleinte a régen is könnyen hozzáférhető kaktuszfajokkal kezdte, majd megismerkedett pár gyűjtővel, akik Budapestről jártak a Csongrád megyei vásárokba is növényeikkel. Ekkortól már nem volt visszaút, a piacokról szatyorszámra vitte haza a növényeket, így előbb csak az ablakpárkányok lettek tele.
Paradicsomot termesztettek, így adott volt a fóliasátor, ahol egyre nagyobb helyet foglaltak el a pozsgások, és ahogy a képeken is látható, győztek, mert a mostani fóliasátorban paradicsommal már egyáltalán nem találkozhatunk.
-„Idővel szaporodott az állomány, a felesleget el kellett adni. Elsőként 1991-ben mentünk el egy Anna napi vásárba, ahol az értékesítésben is megláttuk a fantáziát, így az addigi hobbi gyűjtemény önfenntartóvá vált” – említette Erika.
A férj, Herédi Attila is belecsöppent ebbe a „pozsgásmániába”, amit hamar megszeretett. Ez igen szerencsés helyzet volt, mert a piaci árusítások alkalmával mostanában is sokszor találkoznak olyannal, hogy a pár egyik tagja venne növényt a másik pedig nem támogatja ebben sőt, előkerül a „minek venni, annyi van, a Dunába vigyünk vizet?” szlogen.
Herédiék egy évben 15-20 rendezvényre járnak, emellett közeli vásárokba, és az interneten is jelen vannak. Sokat cserélnek, külföldről is vásárolnak újdonságokat. Volt, hogy egy német honlapról rendeltek különleges hibrideket, aztán kiderült, hogy majd Kínából postázzák a növényeket. De nagy meglepetésre teljesen jó állapotban érkeztek meg a hosszú utazás és másfél hónap dobozban eltöltött idő ellenére.
Emlékezetes eset volt, amikor egy vásárlójuknak Brazíliába küldtek pozsgást, amit nem vett át végül a vevő és visszajött a csomag. Ezt a példányt már többet nem bocsátották áruba, hiszen ha Brazíliából is hazatalált, akkor megérdemli a megkülönböztetett megbecsülést a törzsgyűjtemény tagjaként.

A gyűjtemény egyre csak gyarapodott

Szegeden volt egy nagy pozsgásgyűjtemény, innen is sok növény került a domaszéki gyűjteménybe és ekkor változott meg az arány a kaktuszokból kevesebb, a levélszukkulensekből több lett.

-„Ennek a növénycsoportnak is egyre több kedvelője van, sokan vásárolják ajándékba (de gyűjtő az egyre kevesebb van), és nagy előnyük, hogy míg a kaktuszok virágzáskor a legszebbek, a levélszukkulensek folyamatosan nagyon színes képet mutatnak, nem a viráguk a fő díszítőértékük” – magyarázta Erika e növénycsoport népszerűségének a titkát.
-„A növények egy 60 négyzetméteres fóliasátorban vannak, ahol palackos gázzal fűtenek, télen 5 oC-ot tartva, de többféle alternatív vészfűtési megoldás is rendelkezésre áll, mert a hőmérséklet tartásában nem lehet hibázni. Körülbelül 600 különböző taxon él a gyűjteményben. Ezeknek a pozsgásoknak alapvető igényük, hogy télen hűvösben legyenek, ekkor a téli fényszegényebb körülmények miatt ne induljanak növekedésnek. A legtöbb kaktusszal ellentétben a levélszukkulenseknek a pihenő időszakukban is kell fény. A többségnek ez a teleltetés ideális, de vannak melegkedvelő kivételek, melyek a szobai körülményeket kedvelik”- mondta Attila.

Tűri, vagy szereti?

Kaktuszokkal kapcsolatban is létezik egy olyan tévhit, hogy szeretik a szárazságot, pedig az igazság az, hogy nem szeretik, csak berendezkedtek arra, hogy ezt elviseljék. E levélszukkulensek is ilyenek: ha nyáron jó vízellátást biztosítunk számukra akkor sokkal jobban fejlődnek, tehát a szárazságot nem kedvelik csak eltűrik, erre rendezkedtek be eredeti élőhelyükön, és növény-anatómiailag is látható ez felépítésükön, húsos vízraktározó leveleiken.
Itt a gyűjteményt állott esővízzel öntözik, amit körülbelül olyan hőmérsékletű, mint a növények talaja. A pangó vizet nem szereik ezek a fajok, de nyáron legalább hetente egyszer, aszályos időben kétszer is öntözni kell őket. A levélrozettásoknál arra is érdemes figyelni, hogy a levelek közé jutott vizet levegővel, például egy pumpával öntözés után fújassuk le a növényről.
Divatos lett, hogy egyre többen kiültetik ezeket a pozsgásaikat a kertbe nyárra, ám némi árnyékolásuk szükséges, akár egy fa árnyéka is elegendő, mert különben könnyen megperzselődnek a levelek. A növényeket először félárnyékban kell tartani, majd szoktatás után lehet egyre naposabb helyre tenni. Sokuk felületén egy védő viaszos réteg van, ennek a sérülését is kerülni kell, azaz nem kell kézzel az ilyen levélhez nyúlni. Ha ez a viaszréteg megsérül, hosszú idő, mire regenerálódik.

Igényeik teljesíthetőek

Minden gyűjtőnek megvan a jól bevált talaj receptje, vannak akik csak szerkezeti közegbe ültetnek és tápoldatoznak. Itt pont ellenkező a módszer, kétharmad résznyi általános virágföldet kevernek egyharmad rész aprószemű szitált sóderrel, mert lényeges hogy a talaj áteressze a felesleges vizet de tartson is meg belőle. Ezen kívül egy kis marhatrágya föld is kerül még a keverékhez, és lassú tápanyagleadású, tartós hatású műtrágya.
-„A pozsgásak némelyikét magról is lehet szaporítani, így nagyobb mennyiséget lehet nevelni, de a többség dugvánnyal (levél, vagy szárdugvánnyal) szaporítható.
Tavasszal és ősszel, kétszer-kétszer 10-10 nap eltéréssel permetezünk gombafertőzések ellen. A gombafertőzés akkor a legveszélyesebb amikor öntözni kell, de nem nagyon lehet még szellőztetni. Megesik, hogy a gyapjastetű is beköltözik a növényekre, de egyes fajokat az atkák is támadhatják”-sorolták a növényekre leselkedő veszélyeket a gyűjtemény tulajdonosai.

Főbb nemzetségek a gyűjteményben
Sokféle levélszukkulens nemzetség képviselteti magát itt, melyekből az alapfajok mellett sokszor a még látványosabb már nemesített fajták és hibridek is megtalálhatók.
A Crassula-k népszerűek, nagyon sok fajt tartalmazó nemzetség és könnyen tarthatók. Vannak köztük a három centistől az 5 méteresig megnövők.
Egy szokás miatt vannak, akik tartják magukat ahhoz, hogy kaktuszt ajándékozni nem illik, aki ebben hisz nekik is jó megoldás e növénycsoport. Sőt a kerek levelű Crassulákra mondják, hogy pénzt hoznak a házhoz.
Az Echeveria nemzetség fajait és hibridjeit is könnyű tartani, emellett nagyon színesek. Esetükben különösen fontos, hogy a leveleken ne álljon meg a víz. A levelek között akár cseresznye nagyságú vízcseppek is megállhatnak, ez az élőhelyén hasznos, hiszen a növény így gyűjti a vizet. Gyűjteményben ez nem annyira kedvező, mert ha megáll a víz a leveleken télen berohad, nyáron megfő ott a növény.
A Conophytum nemzetség tagjaira és a Lithops-okra kicsit jobban kell figyelni. Utóbbi kavicsutánzó mimikrinövényeket sokan kidobják, amikor az összeráncosodik, pedig ez csak a nyár eleji „vedlés” kezdete, a két régi levél elpusztul és két új nő helyette ilyenkor - ha kivárja a gazdája, és nem a kukában végzi a növény.
A Stapelia-k tartása már több rutint és odafigyelést igényel, de gyönyörűek a virágaik. Dögvirágnak is nevezik ezeket, mert a virág színe, szaga, formája, mintázata azt a célt szolgálja, hogy vonzzák a döglegyeket, mint beporzóikat.
Nagyon divatos és szép színes hibridjeik vannak az Aeonium-oknak is. Az új változatok nagyon magas árúak, de pár év elteltével később már megfizethetőbbé válnak.
Sedum-ból van sok kertben tartható télálló is de még több a benti, ezek is egyszerűen tartható és nagyon változatos megjelenésű növények. A kövirózsák (Sempervivum) szintén nagyon változatos színű, télálló fajok.
Némely pozsgások kifejezetten gyorsan nőnek, de szaporításkor a metszéssel kompaktabb növekedésre serkenthetők. Sok faj van, ami virágzáskor elpusztul, ezért a létrejövő virágszárakat ezeknél célszerű kivágni. Érdemes mindig utánanézni az adott fajnak, hogy mik az igényei, és hogy virágzásakor fennál e ez a veszély. A nem elágazó egyedeket is elágazódásra lehet serkenteni, ha a tetejét fejdugványnak levágjuk.
A domaszéki gyűjteményben a jövőben a náluk már bevált nemzetségeken belül szeretnének újabb fajokat is beszerezni, de az új hibridek is nagyon csábítóak.

banner
banner
banner
banner
banner
banner
banner
banner
banner
banner
banner